A női felső genitális tractus gyulladásos megbetegedése (PID) az esetek jelentős részében tünetmentesen zajló, krónikus megbetegedés, amelyre csak jóval később, meddőségi, vagy a krónikus alhasi fájdalom okának keresése kapcsán derül fény. A felső genitális tractus megbetegedése az alsó genitális
tractus (hüvely, endocervix) fertőzését előidéző kórokozók aszcenziója révén jön létre. Számos tanulmányban igazolták, hogy a kórokozó mikroorganizmusok azonosak. A PID kialakulásában vezető szerepet játszik a Chlamydia trachomatis D-K szerotípusa, valamint nem elhanyagolható és
nem szabad megfeledkeznünk a Neisseria gonorrhoeae okozta, gyakran tünetszegény, ún oligoszimptomás endocervicitisekről sem. Az előbbiekben említett két pathogén mellett mikrobiológiai vizsgálatokkal egy sor baktériumról derült ki, hogy a PID kialakulásában játszott szerepük jelentős
(Ureaplasma urealyticum, Mycoplasma hominis, Mycoplasma genitalium, Str. Agalactiae, Gardnerella vaginalis, H. influenzae, Gram negatív enteralis kórokozók).
A PID jelentkezhet akut tünetekkel, az esetek többségében azonban csendben kialakuló, krónikus lefolyású megbetegedésről van szó. A kérdés, hogy a „silent” PID kialakulása előtt a betegek tüneteikkel orvoshoz fordulnak-e, ha igen adekvát ellátásban részesülnek vagy nem? Mennyiben inspirálja az orvost a további vizsgálatok végzésére a rutin rákszűrés kapcsán kapott lelet (pl. gyulladásra utaló jelek, vagy vegyes baktérium flóra)?
Joggal merülhet fel tehát a kérdés, hogy a hüvelyi folyással jelentkező betegek ellátása valóban a szakmai követelményeknek megfelelően történik-e? (Korrekt kivizsgálás, kezelés, kockázati tényezők feltárása, tanácsadás, adott esetben
a partnerek vizsgálata és vagy kezelése).
A szerző közleményében áttekintést nyújt a PID kialakulását megelőző, gyakran csak jelzésértékű tünetekről. Ismételten felhívja a figyelmet a célzott anamnézis, a váladék mikroszkópos értékelése, a ma már nélkülözhetetlen mikrobiológiai vizsgálatok végzése, a helytelen intim higiénével, valamint
a szexuális aktus kivitelezésével kapcsolatos tanácsok fontosságára.

A sarcoidosis egy ismeretlen eredetű, gyakran multiszisztémás
fellépésű, granulomatosus betegség. A szisztémás
sarcoidosisban szenvedők 30%-ában észlelhetünk bőrtüneteket,
ugyanakkor a betegség izoláltan is érintheti a bőrt, ami
a bőrtünetekkel rendelkező betegek 30%-ában jellemző. A szerzők
egy nőbeteg esete kapcsán kitérnek a specifikus bőrtünetek
ritka megjelenési formájára, az anuláris léziókra, illetve
a sarcoidosis klinikai tüneteire, diagnosztikájára és terápiájára.
A szerzők felhívják a figyelmet az anuláris léziók
differenciáldiagnosztikájában az egyik „Nagy Imitátornak”,
a sarcoidosisnak a lehetőségére, illetve sarcoidosis esetén
a szisztémás érintettség kizárásának fontosságára.

A felnőttkori Still-betegség a juvenilis rheumatoid arthritis ismeretlen etiológiájú, ritka, felnőttkori variánsa. A szerzők egy 62 éves nőbeteg esetét ismertetik, akit intermittáló magas láz, ízületi fájdalmak, maculo-papulosus bőrtünetek, elesett állapota miatt hospitalizáltak. Infekció, reumatológiai
betegség, malignus alapbetegség kizárása után, felmerült a felnőttkori Still-betegség lehetősége, melyet az igen magas, izoláltan emelkedett ferritin szint is alátámasztott. A szerzők a cikkben összefoglalják ezzel a komoly diagnosztikus kihívást jelentő betegséggel kapcsolatos új ismereteket is.

Szerzők 38 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinek 2016 decemberében szemhéján többféle kozmetikai kenőcs alkalmazását követően szimmetrikusan masszív, purulens nekrózis alakult ki, kiterjedt oedema talaján, így osztályukra került további kezelésre. Bőrtüneteit szeptikus állapot kísérte.
A szemhéjakról vett sebváladékból mikrobiológiai vizsgálat során Streptococcus pyogenes tenyészett ki. A beteg intravénás, valamint lokális antibiotikus kezelést kapott, az elhalt szövetrészeket a szemészeti konzíliumok során eltávolították.
A hosszas kezelést követően a klinikai kép lassan javult, a gyulladásos
paraméterek normalizálódtak, további plasztikai sebészeti beavatkozás nem vált szükségessé.
A célzott antibiotikum terápia a nekrotikus szövetek eltávolításával kombinálva eredményes lehet a szemhéjat érintő ezen ritka, invazív gyulladásos folyamat kezelésében. Az allergiás hátteret súlyosbító tényezőként értékelték. A selfie
dokumentáció egyedülálló jelentőségűnek minősíthető és kifejezi a beteg rettegését egy esetleges torzító károsodástól.

A szerzők egy 45 éves, bőrtünetei miatt munkaképtelenné vált nőbeteg esetét mutatják be, aki két éve jelentkező, shubokban progrediáló bőrelváltozásai miatt számos kivizsgáláson esett át. Bőrtünetei keratitisszel szövődtek.
A törzsön és a végtagokon, főleg az ízületek feszítő felszínén, számos livid, barnásvörös, anularis, infiltrált plakk és tömött tapintatú nodus volt látható.
Több alkalommal végzett szövettani vizsgálat neutrophil dermatosist véleményezett. A klinikai kép és a szövettani lelet együttesen vezetett az erythema elevatum et diutinum (EED) diagnózisához. A beállított oralis dapson kezelés hatására a bőrtünetek gyorsan regrediáltak.
Az EED a neutrophil dermatosisok közé tartozó igen ritka, évtizedekig fennálló, krónikus dermatosis. Társulhat keratitisszel, infekciókkal, hematológiai betegségekkel, autoimmun kórképekkel. Az elsőnek választandó kezelés a dapson terápia.
A szerzők ezen ritka kórkép differenciáldiagnosztikai nehézségeire és a lehetséges társbetegségekre hívják fel a figyelmet.

Az utóbbi években egyre bővül a melanoma hormonszenzitivitásával foglalkozó közlemények száma. Ez részben a melanomában is megtalálható klasszikus ösztrogén receptoroknak, részben az egyre gyakoribb, terhességgel öszszefüggő melanomák növekvő incidenciai adatainak köszönhető.
A terhesség asszociált melanoma előfordulása, mint egyedi és speciális entitás egyre gyakrabban vet föl megoldatlan kérdéseket és jelenleg nincs egységes álláspont a graviditás alatt diagnosztizált lokalizált és előrehaladott melanomák
terápiájára és ellátására vonatkozóan. Jelen közleményünk a terhesség során diagnosztizált melanomák klinikai vonatkozásait taglalja, melyet egy saját eset bemutatásával tesz érthetőbbé.

A molekuláris genetika és az immunológia fejlődésének következtében forradalmi változás következett be az előrehaladott melanoma terápiájában. A megfelelő kezelés kiválasztása során számos szempontot kell figyelembe venni, ez sokszor nagy kihívást jelent az onkológusok számára.
Napjainkban egyre több klinikai vizsgálat irányul a különböző klinikai tényezők elemzésére amelyek előre jelezhetik, mely esetekben várható hosszútávú tünetmentesség, és melyeknél számíthatunk gyors progresszióra. Metasztatikus melanoma esetében továbbra sem ismert olyan biomarker amely
alkalmas lenne a célzott terápiára megfelelő betegpopuláció kiválasztására. 2013.07.01 és 2017.08.31. között klinikánkon összesen 28 BRAF pozitív metasztatikus melanomában szenvedő betegünk részesült mono-, vagy kombinált célzott BRAF inhibitor kezelésben. A medián utánkövetési idő vemurafenib+cobimetinib kezelés esetében 17,6 hónap, dabrafenib+
trametinibnél 7 hónapra tehető, a medián progressziómentes-, és teljes túlélést nem értük el. Az utánkövetési idő alatt 25%-ban (7/28) észleltünk progressziót. Kezelés előtti normál LDH, valamint 3-nál kevesebb szervi érintettség esetén a progressziómentes túlélés kedvezőbb volt, mint 3 vagy ennél több szervi érintettség esetén. Emelkedett LDH esetén a medián utánkövetési idő csupán 3 hónap volt. Eredményeink az irodalomban leírtakkal korrelálva alátámasztják, hogy a target kezelés bevezetése előtt mért magas LDH szint és a több szervet érintő metasztázis rossz prognózist jelent.